A Balkán országai: Koszovó

» Hírek Koszovóról »

"Koszovó a mai naptól büszke, független és szabad" - jelentette ki Hashim Thaci koszovói miniszterelnök a pristinai parlament rendkívüli ülésén. "Soha nem szűntünk meg hinni abban az álomban, hogy egy napon a világ szabad nemzeteinek sorába kerülünk, és a mai napon ezt megtesszük". - 2008. február 17. Koszovó vagy Kosovo (albánul Kosova vagy Kosovë; szerbül Косово и Метохија, Kosovo i Metohija, azaz Koszovó és Metohija) jelenleg Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli. A tartomány jövőbeli sorsa még nem eldöntött, függetlenségének kikiáltása a napokban várható. Az albán lakosság egyoldalúan kikiáltotta a Koszovói Köztársaságot, amelyet egyedül Albánia ismert el. Zászlaja megegyezik az albán zászlóval: piros alapon fekete sas.

Földrajza
Területe 10 887 km², népessége az 1999-es konfliktus előtt 2 millió fő volt. Északnyugaton Montenegróval, északon és keleten a közép-szerbiai Raška, Toplica, Jablanica, és Pčinja régiókkal, délen Macedóniával, délnyugaton Albániával határos. A nagyobb városok közé tartozik Pristina (szerbül: Приштина vagy Priština, albánul: Prishtinë), a főváros körülbelül 500 000 lakossal, valamint a délnyugati Prizren 120 000 lakossal. További öt település lakossága éri el az 50 000 főt.

Éghajlata
Koszovó klímája kontinentális, meleg nyarakkal, és hideg, havas telekkel.

Domborzati régiók
Metohija, amit az albánok Rrafshi i Dukagjinitnak hívnak, egy, a tartomány nyugati részén található feltöltött medence. Ebben a régióban található Istok, Peć, Dečani, Đakovica, Orahovac, valamint Prizren városa. A második legnagyobb régió Koszovó, egy medence a Sitnica folyó körül. Uroševac, Priština, Vučitrn, és Kosovska Mitrovica városa fekszik itt, valamint Kosovo Polje, amelyről a régió és az egész tartomány a nevét kapta. Koszovó Lab folyó menti szakaszát, amely Podujevo városát is magában foglalja, Kis-Koszovónak hívják. Metohija és Koszovó között található Drenica. Itt van Srbica, Klina, és Mališevo városa. Binačka Morava folyó mellett van Binačko Pomoravlje. A tartomány legdélebbi pontján, a macedón határ mellett fekszik Gora, Sredačka Župa és Sirinićka Župa.

Történelme
Az ókorban Koszovó területe egy nagyobb terület, Dardania része volt.
Kr. e. 28-ban Augustus a Római Birodalomba olvasztotta, azon belül Moesia provincia része lett.
A 6. században szlávok telepedtek le a Balkán-félszigeten. Évszázadokig több állam birtokolta Koszovót: a Szerb Királyság, a Bizánci Birodalom, és az Oszmán-Török Birodalom. Az legutóbbiban a Koszovói Vilajet része volt. Kosovo Polje város határában játszódott le 1389-ben a híres rigómezei csata, a „szerb Mohács”, és az 1448-as, Hunyadi János vereségét hozó második rigómezei ütközet.
Az első világháború alatt Szerbiával együtt megszállta az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Bulgária.
A második világháború idején Albánia része lesz, és Olaszország megszállása alá kerül. 1943-ban az olasz csapatok helyére németek érkeznek, és 1944-ig a jugoszláv partizánok megérkezéséig az ő fennhatóságuk alá tartozik. A kommunista Jugoszlávia idején ismét Szerbia része lesz, 1964-ben Kosovói Autonóm Köztársaság fővárosa lesz.
1989-ben Slobodan Milošević megszűntette a tartomány autonómiáját és Szerbiához csatolta.

2008. február 17-én egyoldalúan kikiáltották a független Koszovói Köztársaságot.

Politikai és nemzetközi helyzete
Koszovó nemzetközi helyzete rendhagyó. Habár a tartomány a Szerb Köztársaság része, jelenleg az ENSZ felügyeli, anélkül hogy a szerb hatóságoknak beleszólása volna a kormányzásba. A kormány felelősséggel tartozik az ENSZ koszovói békefenntartó missziónak (UNMIK). A Kumanovo egyezmény és a későbbi ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata alapján (ez vetett véget a koszovói háborúnak) a békét a NATO által vezetett KFOR (Kosovo Force) tartja fenn.
Az UNMIK már létrehozta az ideiglenes kormányt és az ideiglenes államfő hivatalát. Ezen törvényhozó és végrehajtó testületek az UNMIK felügyelete alatt működnek. A biztonság irányítása, az igazság- és a külügy szintén az UNMIK ellenőrzése alatt van. A koszovói parlamentet 2001 novemberében, majd 2004-ben választották meg. Ibrahim Rugovát 2002 márciusában választották a parlament, a kormány elnökévé és Priština polgármesterévé. A törvényhozó testület az UNMIK-val egyetértésben bevezetett egy alkotmányos rendszert, egy vámtörvényt, valamint két büntetőtörvénykönyvet.
Az UNMIK forgalomba hozott olyan utazási dokumentumokat, amelyek az útlevél helyett használhatóak az azt elfogadó országokban. Bevezettek még személyazonossági kártyákat és autómatricákat, amelyek szintén csak ott érvényesek, ahol elfogadják azokat. A koszovói postai rendszer is csak megkötésekkel használható (a Kosovóba vagy Szerbiába címzett levelek nem biztos, hogy megérkeznek. Az Egyetemes Postaegyesület a „Kosovo (UNMIK)” címzést javasolja).
Habár a rendőrségnél az összes etnikum tagja dolgozhat (albán, szerb, cigány, bosnyák stb.), de főként a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (KLA) veteránjai közül kerülnek ki a hatósági személyek. A tartomány légterét a KFOR ellenőrzi. Az UNMIK az ENSZ zászlaját használja.
A koszovói parlament által elfogadott alkotmányos rendszer megerősítette az elvet, hogy a parlamentben az összes kisebbség képviselje magát. A 120 szék közül tíz a szerb, másik tíz a nem albán kisebbségeknek van fenntartva, míg a maradék 100 szék sorsa közvetlen választás útján dől el.
Koszovó nemzetközileg 2008. február 17-ig Szerbia része volt, ezen a napon kikiáltották a független Koszovói Köztársaságot.

Népessége
Albánok alkotják a tartomány lakosságának majdnem 90%-át. Az albán bevándorlás, a többi nép kivándorlása, valamint a magas születési szám következtében egyenletesen nőtt az albán lakosság aránya a tartományban. A lakosság nagy része a háború alatt menekültté vált, de a legtöbb albán gyorsan visszatért otthonába. A konfliktus következményeként néhány ezer nem albán, különösen szerbek és cigányok elhagyták a tartományt, hogy megmeneküljenek az újra felerősödő erőszakhullámtól. Ez köszönhető továbbá a gazdasági nehézségeknek és az etnikai feszültségeknek.
A Koszovói Statisztikai Hivatal 2000-es felmérése szerint Koszovó teljes népessége 1 970 000, a következő eloszlással:

• 88% albán (1 733 600)
• 7% szerb (173 900)
• 3% bosnyák és muszlim (59 100)
• 2% cigány (39 400)
• 1% török (19 700)

Az erőszakos cselekmények tovább csökkentették a nem albánok számát a felmérés óta, és sokan azok közül, akik maradtak, most menekülttáborokban vagy jól védett településeken élnek.

Pénzneme
Az UNMIK (ENSZ koszovói békefenntartó misszió) 2001-ben egy pénzügyi reform keretében bevezette a tartományban az eurót, mint hivatalos pénznemet. Feladata a korábban széles körben használt német márka leváltása volt, amely az 1999-es háború előtt ténylegesen használt pénznem volt. Ennek ellenére, a szerb dinár maradt a hivatlos fizetőeszköz, noha leginkább a koszovói szerbek által lakott területeken használják csak. Ezeken kívül csak elszórtan van forgalomban. A kereskedelemben főként euróban számolnak, a koszovói közigazgatás kizárólag eurót fogad el, és az összes kereskedelmi banknak is euró az elsődleges pénzneme. A többi nemzetközi pénznem közül az USA dollár és a svájci frank a legelterjettebb.

Forrás: WikipédiA - A szabad lexikon